MINDENKI SZÍVÉHEZ MÁS ÚT VEZET- MOTIVÁCIÓ SZELÍD ESZKÖZÖKKEL

Mi is az a motiváció? A meghatározás szerint „a viselkedésünket energizáló és megfelelő irányba terelő állapot”. A gyereknek már szabad játékához is biztonságban kell éreznie magát, mert ha ez a személyes kapcsolatból fakadó érzelmi biztonság hiányzik, a kisgyerek nem tud oldottan játszani, hanem „vadul”, vagy tétlenségbe süpped. A vadulásból a „megfelelő irány” hiányzik, a tétlenségből pedig az energia…

Németországban a vendégmunkások és más migránsok hátrányos helyzetű gyerekeinek iskoláiban derült ki, hogy a látszólag motiválatlan gyerekek, akiknek aszociális viselkedése nemegyszer rémületet keltett az iskolában és környékén (például Berlin-Neuköllnben), „meggyógyíthatók” és jól motiválhatók, ha a tanárok mindenekelőtt érzelmileg foglalkoznak velük. Ami azt jelenti, hogy lehetővé teszik, hogy behozzák az ő mindennapi élettapasztalataikat és problémáikat az iskolába, akár a reggeli beszélgetőkörökben, akár eljátszva drámapedagógiai megközelítésben vagy az iskolai színjátszás formáiban.

Melyek a diákok valódi igényei, amelyek pillanatnyi élethelyzetükből fakadnak? Ez alapvető kérdés, amire az iskolának oda kellene figyelnie. A szociális kirekesztést a hátrányos helyzetűek fenyegetettségként élik meg. (Amire agresszióval vagy depresszív állapotokkal reagálnak.) Kiderült, hogy az iskolában keresik azt a személyes megbecsülést, amit otthon általában nem kaphatnak meg. A tantárgyak tartalmának átadásánál sokkal fontosabb és előbb megoldandó kérdés, hogy a szociális szabályokat együttesen tanárok és diákok hogyan határozzák meg, és hogyan változtatják a mindennapokban. Vagyis: „a nevelés megelőzi az oktatást” – mondják ezek a tapasztalatok, és az egyik legfontosabb tanulság, hogy a gyerekek nem érezhetik úgy, hogy elutasítják őket. Az erőszak megelőzésének pedig egyetlen hatékony módja, ha a tanároknak arra van lehetőségük, hogy a diákok egyéni problémáival egyéni kapcsolatban is foglalkozzanak, megismerve egyenként őket. A kutatások arra is rámutattak, hogy a nehéz helyzetű fiatalok egyértelműen a megértő és bizalomépítő környezetet hiányolják. Elviselhetetlennek tartják, hogy nem hibázhatnak, mert akkor „végső, személyiségüket illető elutasításban” részesülnek – holott esetleg nem is tudták, hogy hibáznak. Az is kiderült, hogy a gyerekekből egyáltalán nem hiányzik a motiváció, ha olyan ismeretek bukkannak fel, amelyek mindennapi életükhöz és vágyott vagy elképzelt jövőjükhöz kapcsolhatók. A tartós, intenzív, „egyenrangú” felnőtt kapcsolat pedig, amelyik a gyereknek biztonságot nyújt, illetve fel- és elismeri valamiféle képességét, érleli a felelősségvállalás érzését.

• Törekedjünk a személyes, bizalomra alapuló kapcsolat kiépítésére minden egyes gyermek esetében.
• Alakítsunk ki kellemes légkört a foglalkozásokon, ehhez hozzájárul a fejlesztőszoba berendezése és a pedagógus személyisége is!
•  Alkalmazzunk minél gyakrabban pozitív megerősítést: dicsérjünk meg, értékeljünk minden apró teljesítményt és a megfelelő magatartást is.
• Szánjunk időt és energiát arra, hogy felderítsük a gyermekek érdeklődési körét, kedvelt tevékenységeit, és lehetőség szerint építsük be ezeket a foglalkozásokba.
• Tegyük kíváncsivá a gyermeket, keltsük fel az érdeklődését az új dolgok iránt, vagy alapozzunk a már kialakult érdeklődési körére.
• Csak fokozatosan nehezítsük a feladatok szintjét, segítsük a tanulást a jól megtervezett feladat helyzetek kialakításával.
• Ha van rá mód, akkor alkalmanként válasszunk iskolán kívüli helyszíneket is a fejlesztési célok megvalósítása érdekében (mozgásfejlesztés az udvaron, séták, kirándulások, múzeumlátogatások stb.)
• Használjunk minél több érzékleti csatornát: minél változatosabb módon adjuk át az ismeretanyagot, annál biztosabb a siker.
• Használjuk fel a gyermekekben élő cselekvési vágyat. A saját tapasztalatokon keresztül megszerzett tudás a legelmélyültebb.
•  Használjunk változatos munkaformákat (egyéni, páros vagy csoportmunka).
•  Bátorítsuk az alacsony önértékelésű tanulókat.
• Törekedjünk a jó színvonalú együttműködésre a szülőkkel

A jó tanár saját személyiségével is dolgozik. A kutatók megállapították, hogy a sikeres pedagógusok azok, akiknek

• nagy tárgyi tudás, széleskörű tájékozottság, felkészültség,